Hatásosan előadott, heroikus énekdallamokat és kifejezetten könnyen befogadható motívumokat öltöztettek brutalmetal gúnyába, károgással, agyig kompresszált hangzással és teljesen értelmetlen mennyiségű, folyamatos gépi kétlábgéppel. 3.0

Megbízható, jól előadott, jól megszólaló, de csak mérsékelten izgalmas produkció a karcosabb hard rock és a megszelídített grunge határmezsgyéjéről. 3.0

Nagy rajongója vagyok a 2014-es Young Animal Hearts lemeznek, és bár egy hosszú leállás után hasonlóan érzékeny, akusztikusra hangolt, okos popzenével tértek vissza az oxfordi srácok, a Separete minden szimpátiám ellenére sem nő fel az első albumhoz. 3.0

Teljesen természetes, hogy a grunge utolsó nagy túlélője sem olyan friss és átütő, mint 30 évvel ezelőtt, viszont ha nem ezt keressük egy hosszú életpálya érett szakaszán, akkor elégedettek lehetünk ezzel a lemezzel. 3.0

A német metalcore csapat egy olyan dupla albumot adott ki 9. lemezként, melynek minden pillanatában érezhető, hogy ezt szánták a pályafutásuk Magnum Opus-ának, és ha pár töltelékdalt lehagytak volna, összességében is a stílus hivatkozási pontja lehetett volna. 3.0

Érzelmekkel és szenvedéllyel teli, bejáratott sémákat sutba vágó japán post-hc. 3.0

A lánytesók trióját mindig is kifejezetten bírtam, most pedig, hogy a 70-es évek hangulata nagyon mai megoldásokkal  is bővült, talán ellensúlyozza, hogy összességében kevésbé erősek a dalok, mint a 2017-es Something To Tell You-n. 3.0

Analóg szintetizátorokkal dúsan megtámogatott pszichedelikus - stoner rock, az indokoltnál bővebben kibontott témákkal és hosszabb dalokkal. 3.0

Nem a legjobb lemeze a lengyel veteránoknak, de az oldschool európai death metalt szerintem nem lehet ennél jobban csinálni. 3.0

A divatos, de nem túl változatos eszköztárú metalcore sűrű mezőnyéből csak tényleg fogós dallamokkal, nagyon eltalált ritmusokkal és átlag feletti dalszerzői vénával lehet kitűnni, ez most a brit srácoknak sikerült, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek a lemezen érdektelen részek. 3.0