A kedvenc lemezek 2020-ban:

1. Deftones - Ohms - A 2016-os Gore után nálam ismét az év lemezét tették le az asztalra.

2. Trivium - What The Dead Men Say - Átlépték a saját árnyékukat dalszerzés és megszólalás tekintetében is.

3. Kvelertak - Splid - Az új énekes feltöltötte a kreatív energia raktáraikat.

4. Intronaut - Fluid Existential Inversions - jazz-metal helyett ez inkább metal-jazz lett, de maradhat!

5. Imperial Triumphant - Alphaville - Ennyire bátor, megingathatatlanul előremutató lemezt ritkán hallok.

6. Halsey - Manic - Az év poplemeze, dala, énekesnője.

7. Black Pumas - Black Pumas - Pszichedelikus soul Texasból, Eric Burton pedig az év énekese.

8. Aeternam - Al Qassam - Igazi guilty pleasure: keleties dallamokra épülő metal Kanadából.

9. The Night Flight Orchestra - Aeromantic - Toto + 80-as évek. Viszont nem szól a basszusgitár...

10. Ulcerate – Stare into Death and Be Still - Az év dobosa, Jamie Saint Merat viszi a hátán a lemezt.

11. Code Orange - Underneath - Lemezként nem feltétlenül, összművészeti alkotásként viszont itt a helyük.

12. Circa Waves - Sad Happy - Az alter-rock értékelhető életjelet adott.

13. Oranssi Pazuzu - Mestarin kynsi - Az "előző jobb volt", de azért a sámán-krautrock nem egyszeri poén.

14. Psychotic Waltz - The God-Shaped Void - Egy őskövület, ami igazán érzelmekre hat.

15. The Devil's Trade - The Call of the Iron Peak - Makó Dávid szívbemarkoló lemeze volt a legjobb hazai.

16. Thy Catafalque - Naiv - Jé, a folk + metal mégsem mindig gagyi, lehet szuper is!

17. Biffy Clyro - A Celebration Of Endings - Slágerrock, értelmesen.

18. The Black Dahlia Murder - Verminous - Brutalitásban idén ők vitték a prímet.

19. Killer Be Killed - Reluctant Hero - Idén pár jó dallal már fel lehetett férni a listára.

20. Mad Robots - Pareidolia - Soha nem mondanám meg, hogy magyar ez a tök jó modern rock.

A listára nem fért fel, de bírtam (abc sorrendben):

• Carnation - Where Death Lies
• Haken - Virus
• Omega Diatribe - Metanoia
• Ørdøg - Ø
• Sylosis - Cycle of Suffering
• The Weeknd - After Hours
• Vukovi - Fall Better

Kedvenc dalok:

 1. Halsey - Graveyard

2. Kvelertak - Bråtebrann

3. Killer Be Killed - Dream Gone Bad

A 72 perces lemezhossz sajnos értelmetlenül hosszúnak bizonyul, mert az erős dalok ellenére annyira nem tartalmas az anyag, hogy végig fenntartsa az érdeklődést, viszont külön piros pont jár érte, hogy Joey Vera basszusgitárja még sohasem kapott ilyen kiemelt szerepet.

3.5

Hihetetlen magabiztosságról árulkodik a lemez lecsupaszított hangszerelése, az editálás elhagyása, az analóg sound, és általában a produkció egésze, és könnyen lehet, hogy a Deftones a 2016-os Gore után megint megcsinálta az év legjobb albumát.

4.0

Érzékeny, hibátlan stílusérzékkel hangszerelt, 70-es éveket idéző pszicho-funky, zseniális énekléssel., úgyhogy az év férfi énekese nálam Eric Burton.

4.0

Hatásosan előadott, heroikus énekdallamokat és kifejezetten könnyen befogadható motívumokat öltöztettek brutalmetal gúnyába, károgással, agyig kompresszált hangzással és teljesen értelmetlen mennyiségű, folyamatos gépi kétlábgéppel.

3.0

Pengén megszólaló, tök jó középtempós részeket tartalmazó trash/death egy érezhetően Sepultura-rajongó csapattól.

3.5

A két évvel ezelőtti Cult of a Dying Sun okán kifejezetten magas elvárásaim voltak az új lemezzel szemben, de sajnos nagyot csalódtam: nem a "slágeresebb" megközelítés a probléma, sőt az kifejezetten jó irány lett volna, hanem az aránytalan, zagyva hangzás és a hamisan rögzített gitártémák.

2.0

Kiválóan összerakott, fesztivál-kompatibilis pop-rock, pont annyi punkos lendülettel, hogy ne laposodjon liftzenének.

2.5

Daniel Gildenlöw ezúttal kifejezetten nehezen szerethető lemezt készített: a komplex ritmusok és dalszerkezetek mellett nem könnyű megbarátkozni a fura hangszereléssel sem, nekem nem is sikerült.

2.5

A 90-es évek progmetáljának jelenleg a Haken a zászlóvívője, mert ők a Dream Theaterrel ellentétben nem felejtettek el a nagy zenebohóckodások közepette értelmezhető dalokat is írni a mostanában megjelent lemezeikre.

3.5