A stílus elvárt elemeivel tisztességesen, de innovációmentesen összerakott, billentyűkkel megtámogatott modern metal.
2.5
A stílus elvárt elemeivel tisztességesen, de innovációmentesen összerakott, billentyűkkel megtámogatott modern metal.
2.5
Azok után, hogy Dickinson 20 éves szólólemezeivel (Accident of Birth, The Chemical Wedding) egy lapon említhető albumot az anyabanda Iron Maiden sem bírt kiadni azóta sem, nem vártam jó lemezt Steve Harris bandájától, de ez a totálisan semmitmondó, kizárólag nosztalgiára építő produkció így is lelombozott.
2.0
Átütő dalok, meggyőző éneklés és számomra értelmezhető koncepció nélkül csaponganak a dallamos Linkin Park - szikár deathcore közötti, meglehetősen tág térben, de néha pislákol valami a felszín alatt.
2.0
Olyan élvezetes és kísérletező stíluskavalkád a fúvós funkytól az r'n'b-n át az indie jazz-ig, hogy fel sem tűnik, hogy az egész lemez csak 18 perc.
3.5
A kétrészesre tervezett Sad Happy lemez első fele azt nyújtja, amit a cím ígér: 20 percnyi szórakoztató indie-popot, ami egyértelműen a zenekar eddigi legerősebb anyaga.
3.5
Ahogy a borítón fennen hirdetik: a holland trió útközben, fillérekből rögzítette a pszichedelikus hatásokat bőven hordozó bluesrock lemezét, ami örvendetesen tömör: a tucatnyi jól megírt, fülbemászó dal mindössze 32 perc.
3.5
Egyszer egy hangmérnök barátom mesélte, hogy az akkor még gyerek Selena holtfáradtan, nyomás alatt is milyen kitartóan dolgozott a stúdióban; nos ez a kitartás, valamint a magánéletének nyilvánosság előtt zajló, töretlen sikertörténetnek nem nevehető eseményei mind benne vannak ebben az alapvetően középtempós, de táncolható poplemezben.
3.0
Egy az egyben visszahozza a három évtizeddel ezelőtti brit dancefloor hangulatot, és mivel mindig is rosszul voltam a stílustól, számomra az sem menti meg a lemezt, hogy egyébként dicséretes módon árad belőle a felelőtlen hedonizmus.
2.0
Olyan teátrálisan adják elő a gyerekmondóka szintű sárkányos-kardozós metalt, telepakolva a legamatőrebb rockzenei közhelyekkel, hogy teljesen őszintén azt hittem, hogy ez egy karikatúra; de mivel komolyan gondolják, kénytelen vagyok kiosztani nekik a Mága Zoltán címkét, hallgassa, akinek kilenc Odin volt az anyja.
1.0
A cselló az egyik kedvenc hangszerem és a metal is bírom, ez a lemez mégis olyan mintha a a Matrix sokadik részét nézném: a piros vagy kék tabletta megismételhetetlenül megdöbbentő pillanata egyszeri eset volt, így ez a crossover is csak egy szépen összerakott, de 15 éves poén.
2.0