Devin tehetségéhez kétség sem fér, de azért azt el kell mondani róla, hogy unalomig ismétli a rá jellemző emblematikus zenei megoldásokat ezen a lemezen is, és ha a Periphery aktuális albuma után próbáljuk meghallgatni az Empath-ot, akkor könnyen kiábrándulhatunk.
3.0
Nem szoktam metalcore lemezektől elájulni, most sem teszem, csak reálisan megállapítom, hogy a dalok, az előadás és a hangzás tekintetében ennél jobb produkciót ebben a műfajban aligha hallottam.
3.5
Egy djent gitárokkal súlyosbított, de alapvetően elektro pop lemez, ami a megosztó hangzása ellenére is lehet sikeres, én legalábbis értékelem a jó dalokat.
3.5
A Periphery egyértelműen a legnagyobb kedvenceim egyike: folyamatosan magas színvonalon készítik a komplex, üzleti szempontokat nem mérlegelő lemezeiket, és ez a pályafutásuk talán eddigi csúcsa.
4.5
Nagyon sűrű, gyors, virtuóz metal, amiben lenyűgöz a dalok kidolgozottsága és a hangszeres játék, viszont egyáltalán nem jók az irgalmatlanul túlírt dalok.
2.0
Az Opeth új lemeze akár ikertestvére is lehetne az előző Sorceress-nek: az analóg szintetizátorok és effektek hangzásformáló szerepe, valamint a Queen- és Muse hatások ugyanúgy erősek, és a színvonal sem csökkent.
4.0
A Creature előkelő helyen volt a 2018-as listámon és továbbra is úgy látom, hogy ők az egyébként jelenleg nem túl erős brit power-pop mezőny legjobbjai.
3.5
Az album igazi főszereplője Corey Glover, a Living Colour énekese, az ő hangja nélkül észrevétlenül mennének el mellettem ezek a tisztességes, de nem karakteres rockdalok.
2.5
Antoine Farfard multiinstrumentalista és zeneszerző instrumentális lemeze, amit könnyebb elismerni, mint szívesen hallgatni.
3.5
Sajnos valószínűleg Jonathan Davis feleségének halála rázta fel annyira a zenekart, hogy egy sötét és erőteljes lemezzel deklarálják: még a sokadik albumra is több kreatív energiájuk maradt, mint másoknak sz egész pályafutásukra összesen.
4.0