Szerintem itt valami elcsúszott: a gitárok és a dobok nem túl jó hangzása miatt valahogy nem tud magával rántani a lemez melankólikus, komor világa. 2.0

A számomra korábban nem különösebben izgalmas Trivium a pályafutása legjobb lemezét adta ki, amit nemcsak a jó dalok és az album jól megkomponált felépítése emel ki a tömegből, hanem a kivételesen kifinomult hangzása is: még a basszusgitár is végig kottázható. 4.0

A kifejezés eredeti értelmében vett progresszív metal: egyedi látásmóddal, remek ritmusokkal és dallamokkal, virtuóz hangszeres játékkal, bátos ötletekkel. 4.0

Friss szemlélettel megírt, nagyon jól megszólaló modern trash metal, kiemelkedően jó gitározással az Architects-ből is ismert Josh Middleton vezérletével. 3.5

Érzelmekkel és szenvedéllyel teli, bejáratott sémákat sutba vágó japán post-hc. 3.0

A lánytesók trióját mindig is kifejezetten bírtam, most pedig, hogy a 70-es évek hangulata nagyon mai megoldásokkal  is bővült, talán ellensúlyozza, hogy összességében kevésbé erősek a dalok, mint a 2017-es Something To Tell You-n. 3.0

A világból ki lehet kergetni a 90-es évek szintipopjával, és hiába tartom zseniális énekesnek és előadónak Gaga-t, ezt a lemezt akkor sem hallgatnám jó érzéssel, ha szuper slágerek váltanák egymást, így meg pláne. 2.0

Ahogy a Paramore folyamatosan változott Hayley Williams kísérőzenekarává, úgy vette át a tini-rock helyét a kortárs pop, a szólólemezén pedig már egyértelműen R&B és new wave gyökerű dalok szólnak, többségében a jobb fajtából, bár olyan énekesi teljesítményt hiába keresünk, mint Halsey vagy Tove…

Bár tisztán látom a lemez erényeit: a felszabadult kísérletezőkedvet és az előadás játékosságát, én inkább csak őszintén szorítok, hogy Apple közönsége visszaigazolja ezt az utat, mert engem ezek a dalok lefárasztanak. 2.0

Analóg szintetizátorokkal dúsan megtámogatott pszichedelikus - stoner rock, az indokoltnál bővebben kibontott témákkal és hosszabb dalokkal. 3.0