A számomra korábban nem különösebben izgalmas Trivium a pályafutása legjobb lemezét adta ki, amit nemcsak a jó dalok és az album jól megkomponált felépítése emel ki a tömegből, hanem a kivételesen kifinomult hangzása is: még a basszusgitár is végig kottázható.
4.0
