Olyan élvezetes és kísérletező stíluskavalkád a fúvós funkytól az r'n'b-n át az indie jazz-ig, hogy fel sem tűnik, hogy az egész lemez csak 18 perc. 3.5

A kétrészesre tervezett Sad Happy lemez első fele azt nyújtja, amit a cím ígér: 20 percnyi szórakoztató indie-popot, ami egyértelműen a zenekar eddigi legerősebb anyaga. 3.5

Ahogy a borítón fennen hirdetik: a holland trió útközben, fillérekből rögzítette a pszichedelikus hatásokat bőven hordozó bluesrock lemezét, ami örvendetesen tömör: a tucatnyi jól megírt, fülbemászó dal mindössze 32 perc. 3.5

Egyszer egy hangmérnök barátom mesélte, hogy az akkor még gyerek Selena holtfáradtan, nyomás alatt is milyen kitartóan dolgozott a stúdióban; nos ez a kitartás, valamint a magánéletének nyilvánosság előtt zajló, töretlen sikertörténetnek nem nevehető eseményei mind benne vannak ebben az alapvetően…

Egy az egyben visszahozza a három évtizeddel ezelőtti brit dancefloor hangulatot, és mivel mindig is rosszul voltam a stílustól, számomra az sem menti meg a lemezt, hogy egyébként dicséretes módon árad belőle a felelőtlen hedonizmus. 2.0

Olyan teátrálisan adják elő a gyerekmondóka szintű sárkányos-kardozós metalt, telepakolva a legamatőrebb rockzenei közhelyekkel, hogy teljesen őszintén azt hittem, hogy ez egy karikatúra; de mivel komolyan gondolják, kénytelen vagyok kiosztani nekik a Mága Zoltán címkét, hallgassa, akinek kilenc…

A cselló az egyik kedvenc hangszerem és a metal is bírom, ez a lemez mégis olyan mintha a a Matrix sokadik részét nézném: a piros vagy kék tabletta megismételhetetlenül megdöbbentő pillanata egyszeri eset volt, így ez a crossover is csak egy szépen összerakott, de 15 éves poén. 2.0

Poppy az egyik legzavarbaejtőbb youtube-jelenség, és a lemeze is ilyen: az álnaív és cukormázas kislánypopot vegyíti industrial és numetal elemekkel. 2.0